¹

Űzd el az ördögöt belőlem,

fogcsikorgatva rág belül.

Űzd el messzire tőlem.

Menekülj!

²

Ördög nélkül angyaltalan

szárnycsapások neszeznek,

nem tudom kitakarni magam.

Buják, haragosak, pisszegők

járják haláltáncukat, szédülten

toporognak, a 42 fokban.

Porszeméttől tapadó torkom

lángnyelvek csapdossák;

Én-leplem alatt mégis élvezem.

Vészmámor illata kéjesen fojtogat,

Az őrület barna kóca köröttem lézeng.

Mocskos kezével még átkarol

a fásultság, csábító szürke verem..

Csak a tengerben hánytorog

így a tébolyultság. Partra vetett

veszedelem.

³

Békalencse.

Zöldláp-láztócsa.

Belül felsikolt a néma,

a körhinta tovább pörög.

Nevess csak, én süket vagyok,

s vak vagyok, ha te fekete.

Lázálom, ha közelít,

kötél nem húz ki a mocsárból.

Messzire dobták.

Egye fene.

⁴

Mint szeméthegyen csámcsog a tehén,

Szarvaid fenyegetve hegyezed felém.

Mint reggeltől menekül a hajnal,

Úgy a félelem.

Szemcsévé töppedsz előttem.