Dharamsala- Mcleod Ganj- ahol a tibetiek is nyugalomra leltek
A világ számos pontján, számos ember kényszerült már arra, hogy elhagyja otthonát, hogy batyuba kötve egész múltját és jelenét útnak induljon egy ismeretlen úton, egy ismeretlen helyre. Ezek az emberek általában nem akartak mást, minthogy hagyják őket élni.
1949-50-ben Kína megtámadta Tibetet, egy olyan országot, melynek sem katonai, sem gazdasági ereje nem tette lehetővé a sikeres ellenállást, melynek vallási és erkölcsi értékrendjével alapvetően szemben állt és áll bárminemű erőszakos megnyilvánulás. A kínaiak természetesen nem akartak semmi mást, minthogy megvédjék ezt a népet az „ott élő imperialisták ádáz karmai elől”….-no meg egy kis gazdag ásványi kincset, (a buddhista tanokkal eleve összeegyezhetetlen )bányászatot, kitűnő nukleáris szemétlerakó telepet... Hidegháború. Demokrácia - kommunizmus ellen. Ember - ember ellen…
A történet ma sem ért még véget. Vannak, akik szülőföldjükön harcolnak és remélnek továbbra is, és vannak, akik legelőször 1959-ben -a Dalai lámával együtt- úgy döntöttek, inkább átkelnek a Himalája lehetetlen hágóin, és máshol találnak menedéket, hogy aztán onnan folytassák tovább küzdelmüket. Ma többségük Dharamsalában, és a tőle körülbelül 10 km messze fekvő Mcleod Ganjben telepedett le. Jó helyet választottak. Igaz, kicsit hóbortos és eszméletlen multikulturális, de leginkább nyugodt és "jó érzésű". Mert van olyan hely, ami mindenkinek menedékül szolgál. Még nekünk is…..