Olyan vagy, mint azok

A növények ott a házon.

Látod őket?

Ott kúsznak fent a falon,

Valami ismeretlen felé törnek,

Kapaszkodnak, ölelkeznek,

Néha tüskét meresztenek,

Takargatják a foltot, repedést

mert azt hiszik,

azt olyan könnyen lehet.

- de elég egy kés és átüt;
előbb - utóbb minden átüt.

Vagy akár a hullámok,

amik messzire sodródva és

elbámészkodva, hirtelen

egyszer nekiütköznek

a kőfalnak, vagy sziklának,

ami fáj és annyira arcul csap,

hogy nem tudod, ez nem a vég.

- mert nem ülsz fel a sziklára,

nem taposol rá, nem csúszol meg,

nem mosolyogsz rajta,

egyszerűen csak visszaverődsz,

- s továbbúszik a csupasz vereség.

Vagy nem is, inkább, mint a hangyák,

Akik körbe-körbe futkorásznak,

S ha édeset éreznek, akkor

gyorsabbak a lábak.

Akik akkor is megtalálnak,

mikor a fűben fekszel -

De nem azért, mert

épp a kedvesed átölel -

Akiknek igazából egy céljuk van,

a királynőt királynővé tenni:

megejteni, majd kényeztetni.

De igazából te soha nem akarsz

dolgozó meg katonahangya lenni,

mert hangyakirálynő akarsz 

lenni. Így vagy úgy.

A saját kis bolyodban legalább-

De ott mindenképp.

........................

Eltévedtél.

Mindig ugyanaz az erdő.

Ki vagy, mi vagy, s miért.

Pedig leginkább

csak egy kósza gondolat.

Isten gondolt egyet, s így szólt:

- Miért is ne?

Ilyen még nem futott a nap alatt.

(De megállsz-e valahol,

ha felém futsz, s ideérsz,

mondod-e azt: ez az én bolyom?

S hogy királynő legyél, megengeded?

.................

Nem nekem, hanem neked)

2009 április vagy május vagy június