Tegnap Antival és Péterrel elmentünk a piacra, hogy nekem alkalmatos helyi ruhát nézzünk ki, miután voltam annyira okos, hogy megörvendve a melegnek a térdet látszani hagyó kedvenc gatyómat vettem fel. Nem bölcs lépés, belátom, ha az ember nem szeretne kilógni a környezetéből…
Itt mindennek meg van a saját, különös ritmusa. A reggeli tea komótosan érkezik,a keksz néha szabadnapot kap.A riksákat, autókatkikerülő láb sebesen száll,akárcsak a szúnyog, mikoréjjelenként alattomosan megharap.A csapból csurranó vízcsepp csak a szünetekért él,s…
Az éj sötétje által körülvett nyugodtság mámorában ülünk a repülőgépen, s hallgatjuk a pilótát, aki időnként közli velünk, „Még hatvan, negyvenöt, harminc… perc van a leszállásig, magasságunk tizenegyezer-kettőszázhuszonnégy, kilencezer-háromszáznegyvenöt,…