HTML

Indiai lélektánc

Kicsit kusza, kicsit furcsa, de mindenképpen én mondom és mutatom, innen Indiából, egy teljes éven át....amit látok, érzek, hallok: negyvenöt fokban, sárban-piszokban, néha nyugalomban a hegyekben, de mindenképp a valós életben, mosolygós emberek közt. (Köszönet: A Magyar Önkéntesküldő Alapítványnak, az EVS program kiötlőinek, Face Indiának és Kalyanamnak)

Friss topikok

  • Virágzó Mandulafa: @mátaykata: Kata, most mit kérdeznél tőlem? (2011.05.17. 01:59) Néha a legnagyobb meglepetést saját magunknak okozzuk
  • SNora: Kedves Kriszti! Fantasztikusak a képeid! A bejegyzésekkel együtt egy kis életet hoztál magolós eg... (2009.08.24. 14:58) Chennai- feljegyzések a homokban
  • fkriszti: Kedves tommygun: az én tapasztalatom szerint a pihenők inkább csak 1-2 óránként vannak, de azok na... (2009.07.13. 17:31) Helyi járaton utazom
  • Tücsi Soulleader: ÓÓÓÓÓ most jövök rá, hogy igaza volt Richard Bachnak, amikor azt írta minden és mindenki egy... ... (2009.07.12. 11:32) Fényképek
  • Csendes Gyerek: Nekem az "ahogyan írsz" az kevésbé, az "amiket" az annál inkább, na de pl. az a törölközős kép, ur... (2009.05.17. 01:28) rezdülések

Linkblog

2009.09.10. 08:12 fkriszti

Portalan város

 

Áznak a falak, áznak a fák, áznak az esernyők- feketék és tarkák, áznak a tehenek, áznak a ruhák - nyakukon a fémcsipesz is ázik. Ázik a tartály, ázik a tégla, ázik a madár- mégis repül, ázik a konty, ázik a riksa, még a szekér is ázik –az öreg tovább hajtja. Az eső elmossa port, ami bolyhos takaróként ülte meg a várost. Egyetlen ellensége a hosszú hajú eső, megérkezett.

Gyorsan megnézem most, hogy költőink mit írtak ebben a témában, s lám.

 


Szabó Lőrinc: Egy volt a világ

 

 „és eső jött és elverte a port,
s éjjel szelíden csőszködött a hold.
S mindezt nekem tették, személyesen,
és érdekes volt látni, hogy milyen
ügyes az ember
.”

 

 

Radnóti Miklós: Eső után

 

„Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak

Máskor poros levelén a fának,

Ma mohón és vidáman ölelik

Fölül a fényt és alul az árnyat.”


 

Úgy tűnik nem csak nekem jut először eszembe a por veresége, amikor konokul elered az eső. Magával hozza a mély levegővételt - széles orrlyukakat, valamiféle csöndet, „megtisztulást”. (Ma reggel ezzel a szóval ébresztett az agyam.)

 

Csatorna híján az utcák, utak egyelőre még sekély folyókká váltak. S az indus embert ez mit sem zavarja. Felhúzza a gatyáját, vagy még azt sem, s gumicsizma nélkül gázol a vízben. A motorosok tovább egyensúlyoznak, a riksák, külsejüket meghazudtolva, tovább szállítják az embereket- kerekük mellett oldalra ugrik az esővíz. A folyó az utcák szemetét, a trágyakupacot jótékonyan eltakarja, látni nem lehet a szürkeség alatt. Az élet nem áll meg, hiszen „ügyes az ember”.

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://indiailelektanc.blog.hu/api/trackback/id/tr341372445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.