HTML

Indiai lélektánc

Kicsit kusza, kicsit furcsa, de mindenképpen én mondom és mutatom, innen Indiából, egy teljes éven át....amit látok, érzek, hallok: negyvenöt fokban, sárban-piszokban, néha nyugalomban a hegyekben, de mindenképp a valós életben, mosolygós emberek közt. (Köszönet: A Magyar Önkéntesküldő Alapítványnak, az EVS program kiötlőinek, Face Indiának és Kalyanamnak)

Friss topikok

  • Virágzó Mandulafa: @mátaykata: Kata, most mit kérdeznél tőlem? (2011.05.17. 01:59) Néha a legnagyobb meglepetést saját magunknak okozzuk
  • SNora: Kedves Kriszti! Fantasztikusak a képeid! A bejegyzésekkel együtt egy kis életet hoztál magolós eg... (2009.08.24. 14:58) Chennai- feljegyzések a homokban
  • fkriszti: Kedves tommygun: az én tapasztalatom szerint a pihenők inkább csak 1-2 óránként vannak, de azok na... (2009.07.13. 17:31) Helyi járaton utazom
  • Tücsi Soulleader: ÓÓÓÓÓ most jövök rá, hogy igaza volt Richard Bachnak, amikor azt írta minden és mindenki egy... ... (2009.07.12. 11:32) Fényképek
  • Csendes Gyerek: Nekem az "ahogyan írsz" az kevésbé, az "amiket" az annál inkább, na de pl. az a törölközős kép, ur... (2009.05.17. 01:28) rezdülések

Linkblog

2009.06.22. 20:34 fkriszti

Dharamsala- Mcleod Ganj- ahol a tibetiek is nyugalomra leltek

A világ számos pontján, számos ember kényszerült már arra, hogy elhagyja otthonát, hogy batyuba kötve egész múltját és jelenét útnak induljon egy ismeretlen úton, egy ismeretlen helyre. Ezek az emberek általában nem akartak mást, minthogy hagyják őket élni.

1949-50-ben Kína megtámadta Tibetet, egy olyan országot, melynek sem katonai, sem gazdasági ereje nem tette lehetővé a sikeres ellenállást, melynek vallási és erkölcsi értékrendjével alapvetően szemben állt és áll bárminemű erőszakos megnyilvánulás. A kínaiak természetesen nem akartak semmi mást, minthogy megvédjék ezt a népet az „ott élő imperialisták ádáz karmai elől”….-no meg egy kis gazdag ásványi kincset, (a buddhista tanokkal eleve összeegyezhetetlen )bányászatot, kitűnő nukleáris szemétlerakó telepet... Hidegháború. Demokrácia - kommunizmus ellen. Ember - ember ellen…

1,2 millió ember halt meg e nagy célok érdekében. A többiek a „kulturális megsemmisítés” áldozatai lettek: megfosztották őket vallásuk szabad gyakorlásától, a több száz éves buddhista szövegek nagy részét elégették, a fennmaradtakat cipőtalpként „hasznosították újra”, a kolostorokat fogadókká, vagy nyilvános WC-kké alakították át, a nőket és gyerekeket – ha nem lőtték le őket olyan egyszerűen, mint a legtöbb szerzetest, akkor- börtönbe zárták, ahol nem ritkán elektromos áramot vezettek nemi szerveikbe.

Hogy képes erre az ember? Az a fene nagy érzelmi és intellektuális intelligencia, amely elvileg megkülönböztet minket az állatoktól, hogy képes tömegesen szinte „kitörlődni”?

A történet ma sem ért még véget. Vannak, akik szülőföldjükön harcolnak és remélnek továbbra is, és vannak, akik legelőször 1959-ben -a Dalai lámával együtt- úgy döntöttek, inkább átkelnek a Himalája lehetetlen hágóin, és máshol találnak menedéket, hogy aztán onnan folytassák tovább küzdelmüket. Ma többségük Dharamsalában, és a tőle körülbelül 10 km messze fekvő Mcleod Ganjben telepedett le. Jó helyet választottak. Igaz, kicsit hóbortos és eszméletlen multikulturális, de leginkább nyugodt és "jó érzésű". Mert van olyan hely, ami mindenkinek menedékül szolgál. Még nekünk is…..

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://indiailelektanc.blog.hu/api/trackback/id/tr861201833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.