HTML

Indiai lélektánc

Kicsit kusza, kicsit furcsa, de mindenképpen én mondom és mutatom, innen Indiából, egy teljes éven át....amit látok, érzek, hallok: negyvenöt fokban, sárban-piszokban, néha nyugalomban a hegyekben, de mindenképp a valós életben, mosolygós emberek közt. (Köszönet: A Magyar Önkéntesküldő Alapítványnak, az EVS program kiötlőinek, Face Indiának és Kalyanamnak)

Friss topikok

  • Virágzó Mandulafa: @mátaykata: Kata, most mit kérdeznél tőlem? (2011.05.17. 01:59) Néha a legnagyobb meglepetést saját magunknak okozzuk
  • SNora: Kedves Kriszti! Fantasztikusak a képeid! A bejegyzésekkel együtt egy kis életet hoztál magolós eg... (2009.08.24. 14:58) Chennai- feljegyzések a homokban
  • fkriszti: Kedves tommygun: az én tapasztalatom szerint a pihenők inkább csak 1-2 óránként vannak, de azok na... (2009.07.13. 17:31) Helyi járaton utazom
  • Tücsi Soulleader: ÓÓÓÓÓ most jövök rá, hogy igaza volt Richard Bachnak, amikor azt írta minden és mindenki egy... ... (2009.07.12. 11:32) Fényképek
  • Csendes Gyerek: Nekem az "ahogyan írsz" az kevésbé, az "amiket" az annál inkább, na de pl. az a törölközős kép, ur... (2009.05.17. 01:28) rezdülések

Linkblog

2009.03.28. 19:11 fkriszti

Eszmélés

 

Egyszer réges –régen, a távoli messzeség és a végtelen közelség között elterülő répaszagú mezőn Valaki mocorgást érzett a szeme mögött. Zsibbasztóan, cirmogva bújt elő, összepréselt szőrkoptatott valója kinyújtózott, nagyot ásított – soha nem látott még napvilágot.

 

Megszületett a gondolat.

 

A mindenség másik oldalán, ahol minden kerék a saját vágásában halad, egy pöcök tornagyakorlatba kezdett, de valamiért nem a megszokott irányba fordult el saját tengelye körül, és kérlelhetetlenül összezavarodott.

-         Valami nincs rendjén- szólt pöcök.- Vissza kell fordulnom gyorsan, úgy tűnik már megint fényforgácsot reszelt valaki a szemembe. Lássuk csak, mit is látunk! „Két égbetartó fehér pamacs, alatta nagy tömzsi vattacukor, no meg egy kicsi. Nyuszi. Igen, ez ő. Jobbra kicsi sárga virág, balra repedtfazék.”  De akkor nem értem. …

Vakarta, vakarta pöcök a még el nem koptatott buksiját, idegességében cincálni kezdte a pólója széléről leugrani kívánó bolyhokat, mikor hirtelen valami furcsa dologra lett figyelmes kósza teste bizonyos ponthalmazán. Egy ismeretlen késztetés fogta kézen, és húzta maga után. Egyszer csak határozott formát öltve megállt, visszafordult és a fülébe súgta: „Pördülj vissza! Ne félj, a tengelyed a helyén marad!” Pöcök engedelmeskedett -ez az ő kerékvágása. Lassan, becsukott szemekkel elfordult ismét a nem megszokott irányba.

-         Izgága kiálló kis dudor, két fürkésző őzbogyó, mereven hajlékony cérnaszálak. Nyuszi, te vagy az?

 

Az apró orr igent remegett, majd tovaszökkent. Előtte sötétség, mögötte napvilág.

 

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://indiailelektanc.blog.hu/api/trackback/id/tr1001031792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VészMormota 2009.04.02. 23:04:05

Ideges félénk valami fix tengellyel. Mostanság nem jó pöcöknek lenni.
Most még csak másodszor fordult a nem megszokott irányba, vagy csak amnéziás? De akárhogy is, ha így folytatja megszokottá válik a szokatlan.
Ki az aki valóban létezik, aki a változás, az élet maga. sokan a nyuszira tippelnének... no de ott van a fazék is, és ráadásul repedt! Legyünk bátrak, vessünk egy pillantást a sárga virágra, aztán ugorjunk fejest tengelyestűl ebbe a repedésbe. Ha a végére járunk, meglátjuk hogyan született: valami ami egykoron egy volt, ketté vált ... De ki a végső ok, a mindent mozgató? Meglehet a nyuszi, aki tovaszökkentében a mindenség széléről leverte.
Miért is ne! Hiszen mindez csak pár kósza gondolat, ami néhány egymást követő betű és írásjel képében ölt szőrtelen, orrtalan komment-testet.