Sajnos a pénteki napot némi reggeli vívódás után, úgy döntöttem itthon töltöm, kibújok a munka alól (ami nem igazán a kedvenc cselekedetem) abban a reményben, hogy egy nap alatt villámgyorsan felépülök, ha már egy hét alatt nem sikerült, és hétfőtől megint újult erővel…
Vannak olyan pillanatok, amikor az ember kihúzott háttal, felemelt fejjel, magabiztos és nyugodt lélekkel jár az utcán…úgy érzi, semmi sem törheti meg ezt az édes állapotot. Nos, így éreztem ma reggel én is az új ruhámban, szembenézve az aznapi kihívásokkal. Vannak azonban…
Tegnap délután (3.nap) végre elmentem a már hőn áhított fotós sétámra a környékünkön. Rögtön az első utcában, amikor is két biciklis fiút próbáltam lekapni, feltűnt a kanyarban egy igen impozáns tehén, komótosan felém ballagva, lapos pislantással felém…